Strandolás és kultúra: Világörökségi helyszínek a horvát tengerparton

Az UNESCO Világörökségi Listáján hét horvátországi helyszín található, közülük hat tengerparti településeken (a kivétel a Plitvicei Tavak Nemzeti Park). Mivel az említett helyszínek mindegyike a kulturális kategóriában került fel az UNESCO listájára, ezért jó lehetőséget teremtenek arra, hogy plusz élményt csempésszünk a tengerpart természeti szépségei mellé. Elsőként Dubrovnik óvárosát és Split történelmi műemlékegyüttesét vették fel a világörökségi helyszínek közé, még 1979-ben. Dubrovnik az élő példája a középkorra jellemző erődépítészetnek, hisz míg a legtöbb településen a városlakók számának növekedésével a várost körülvevő falakat lebontották, addig Dubrovnikban ma is állnak ezek a falak. Az UNESCO a falakon belül található óvárost teljes egészében felvette a világörökségi helyszínek közé. A látnivalók közül érdemes megemlíteni a gyönyörű főutcát (Placa), a 16 vízköpővel működő Nagy Onofrio kutat, a Sponza palotát és Európa legrégebbi, jó állapotban fennmaradt gyógyszertárát a Ferences kolostorban. Split történelmi műemlékegyüttesét szintén 1979-ben vették fel az UNESCO listájára. Split különlegessége, hogy a Diocletianus-palota falain belül található maga az óváros. 1997-ben újabb két horvátországi kulturális nevezetességgel gyarapodott a világörökségi helyszínek listája: Poreč történelmi központjában lévő Euphrasius-Bazilika püspöki műemlékegyüttesével és Trogir történelmi központjával. Az Euphrasius-Bazilikát az időszámításunk szerinti 5. században építették, majd a következő évszázadban bizánci stílusban bővítették ki. Trogir óvárosának nevezetességei közül mindenképp érdemes felkeresni a szent Márk tornyot, a Kamerlengo citadellát és a Szent Lőrinc székesegyházat.

AŠibenikben található Szent Jakab katedrálist 2000-ben választották be a világörökségi helyszínek közé. A gótikus stílusú római katolikus templomot 1431 és 1535 között építették, három részletben. Az épület érdekessége, hogy építéséhez nem használtak sem téglát sem fát, teljes egészében kőből és márványból áll.

A Hvar szigetén álló Stari Grad síkság, amely az ókori görög gazdálkodás fejlettségét bizonyítja. A területet alacsony kőfalakkal osztották fel parcellákra, csatornarendszert, ciszternákat és kisebb épületeket is építettek, a földeken dolgozók számára.