Az Adriai-tenger ételei: olasz finomságok Veneto régióból

Rizs, halak és polenta – ezek az ételek határozzák meg az olasz Veneto régió gasztronómiáját, persze a legtöbb itteni városkában van valami, ami kiemelkedő jellegzetességként van jelen az étlapokon. Az Adriai-tenger partján mégis leginkább a halleveseket érdemes megkóstolni, ezeket itt hihetetlen sokféleségben készítik, és bőségesen rászolgálnak hírnevükre.

Veneto régió Olaszország északkeleti részén húzódik, a Dolomit-hegységtől egészen a Garda-tóig, a dombos vidéken egymást követik a szebbnél szebb apró városkák, a látképhez pedig mindenütt hozzá tartoznak a végeláthatatlan szőlőültetvények, ahonnan különleges finomságú borok kerülnek az asztalra egy-egy finom ebéd vagy vacsora után. A táj másik meghatározó jelensége a sok-sok olajfaliget, ez a csemege természetesen szintén megjelenik a környék gasztronómiájában. A régió konyhája meglehetősen változatosnak mondható, aki erre a vidékre látogat, és esetleg végigjár néhány tengerparti, vagy hegyvidéki városkát, azzal szembesülhet, hogy a legkülönbözőbb ételekkel találkozhat az éttermek kínálatában. A sík területek leginkább arra alkalmasak itt, hogy rizst és kukoricát termeljenek rajtuk, nem csoda tehát, hogy a rizs rengeteg fogásban megjelenik errefelé. A legkülönfélébb rizottókat lehet itt megkóstolni, a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen, és valójában csak a szakácsok fantáziája szab határt neki; de minden turista biztosra veheti, hogy az olasz szakácsok bizony nem szenvednek fantáziahiánytól. Így tehát a halas, tengeri gyümölcsökkel, hússal és zöldségekkel kínált finomabbnál finomabb rizottók mindenkit bűnre csábítanak, már amennyiben az evésre bűnként tekintünk. A kukorica szintén gyakran megjelenik a tányéron errefelé, ami nem is csoda, hiszen sok területen termelik ezt a növényt is, a legtipikusabb megjelenési formája pedig a polenta, vagy más néven puliszka, kukoricakása, így adják köretként, vagy ízesítve önálló ételként is előfordul.

Velencétől 25 kilométerre található egy varázslatos kis városka, Chioggia, amit mindenképpen érdemes útba ejtenie annak, aki ezen a vidéken jár: nem csak mesés lagúnái gyakorolnak nagy hatást a látogatóra, hanem különleges konyhája is emlékezetes marad. Itt a halleves az, amit feltétlenül meg kell kóstolni (az étlapokon brodetti-ként fogjuk megtalálni), hiszen legendásan finom, és érdemes ellátogatni a város halpiacára is, amely szintén híresen jó. Természetesen a halételek sokfélesége itt is kimeríthetetlen: készítik roston, párolva és főzve is, fajtától és recepttől függően.Ha egy kicsit eltávolodunk az Adriai-tenger partjától, a hegyekben a sajtok szerelmesei találják meg a számításukat, ugyanis sokféle helyben készülő sajtot lehet itt megkóstolni, arról nem is beszélve, hogy a szintén helyben készített szalámikkal együtt fogyasztva valódi ízorgiára számíthatunk. Ha pedig a desszertek felé kacsintgatunk, mindenképp érdemes megkóstolni a pandorót, ami tulajdonképpen a kuglófhoz hasonlítható leginkább, édes, aranysárga tésztája miatt kapta a pane de oro, vagyis aranykenyér nevet, ami pandoróra rövidült az idők során. A tésztájába kandírozott gyümölcsöket kevernek, így aki ezt az édességet megkóstolja, biztos lehet benne, hogy nem felejti el ezt az élményt. Emellett elterjedt erre a baicoli, azaz a velencei kétszersült, ami formájából kifolyólag a tengeri sünről kapta a nevét. Törökbúzából készül a bacari nevű édesség, aminek tésztáját édes borban áztatják, és szőlőszemekkel ízesítik, szintén fantasztikus, különleges desszert, ami leginkább Velencében és környékén népszerű.